Majdnem az összes önjárásra alkalmas, illetve érdekes járműről sikerült felvételt készítenem. (A hátsó csarnok beli buszok, trolibuszok sajnos most kimaradtak.)

Kezdjük a gőzüzem képviselőivel:

A Budapesti Helyi Érdekű Vasutak Rt. (BHÉV) 4-es pályaszámú "Haraszti" nevű 70 lóerős gőzmozdonya. A gépet a társaság a Közvágóhíd-Soroksár-Dunaharaszti vonal megnyitására rendelte a bécsi STEG cégtől. (Szabadalmazott Osztrák Magyar Államvasút Társaság Gépgyára, 1887).

A BHÉV a forgalmi igények növekedése miatt 1894-től nagyobb teljesítményű gőzlokomotívokat szerzett be. Ezek egyike ez a 28-as pályaszámú 200 lóerős mozdony. 1923-tól a Kaposvári Cukorgyárban teljesített szolgálatot, majd emlékműként állították ki Nagytétény állomáson. (Magyar királyi Államvasutak Gépgyár, 1902)

Folytatván az előzőnél terjedelmesebb dízel-flottával:

A BHÉV DL 41-es, legelső dízelmotoros mozdonya. Eredetileg L. II.-es sorozatú M 9 sz. villamos mozdony, majd egy 160 lóerős Ganz-Jendrassik nyersolajmotor és egy 120kW-os generátor beépítésével 1932-ben átalakították (vegyes üzemre). 1942-ben új szekrénnyel és új dízelmotorral látták el. (DL. II.-es sorozat) (Kistarcsa, 1912)

A BHÉV DL 42-es dízel-elektromos mozdonya. (Kistarcsa, 1917/1938)

A BHÉV 60-as években beszerzett BoBo tengelyelrendezésű (és becenevű) 8 mozdonyából a 734-es psz.-ú. A 733-assal együtt a Dunai Vasműtől került csere útján a BHÉV-hez. Ahol HÉV rendszerű merev ütközővel és központi vonókészülékkel szerelték fel. A vonatfűtéshez áramszedőt helyeztek rá, de ezt később eltávolították. (600 LE, Ganz MÁVAG, 1963)

És a legnépesebb kategória, a villamos járművek:

A Budapest Szent-Lőrinci Helyi Érdekű Villamos Vasút (BLVV) 1-es pályaszámú villamos mozdonya. (2*25 LE, Ganz, 1900).

A BHÉV M 21-es pályaszámú villamos mozdonya (a későbbi típusjele L. III.). 1906 vagy 1918 környéki lehet. (Valószínűleg 2*140 lóerős Ganz motorú, kistarcsai kocsiszekrényű).

A BHÉV a számottevő teherfolgalom miatt rendelte ezeket az L. VI.-ös villamos mozdonyokat a gödöllői vonalra a Ganz és Társa Danubius Rt.-től. Itt a 32-es pályaszámú gép látható. (Ganz, 1929)

A BHÉV L 2011-es hóseprőmozdonya. (Gép- és Vasútfelszerelési Rt., Kistarcsa, 1925)

A BKV 2014-es "Hómuki" becenevű hóseprő-mozdonya. A kocsit a Budapest Székesfőváros Közlekedési Rt. (BSZKRt) vásárolta 1927-ben. 1959-ben átadták a BHÉV-nek, ahol 1000V-os hóseprőgéppé alakították át (2*75 LE) (vaslemez burkolatot és fémkeretes ablakokat kapott). Állományba a BHÉV-nél LHs B típusjellel és L 2014 pályaszámmal került. Később 1100V-os 110 LE-s motort kapott. (70-es típusjelű, 2*30 LE, eredetileg motoros fedett teherkocsi, Roessemann és Kühnemann, 1927)

A BKV 7060-as "Muki" becenevű tehermozdonya. A kocsit a BSZKRt vásárolta 1927-ben. 1937-ben 1000V-os feszültségű HÉV pályákon történő közlekedésre is alkalmassá tették (menetkapcsoló és motorcsere). (70-es típusjelű, 2*55 LE, eredetileg motoros fedett teherkocsi, MÁV szabványú ütközőkészülékkel is rendelkezik, Roessemann és Kühnemann, 1927)

A Budapest-Budafoki Helyi Érdekű Villamos Vasút Rt. (BBVV) 2-es pályaszámú U típusú villamos mozdonya.  Majd a BHÉV átszámozta 2002-re és L. IV. típusjelet kapott. 1930 után villamosberendezéseit kiszerelték, és 4031-es pályaszámon segélykocsinak alakították át. Később (1954) újáépítették a Cinkotai Műhelyben MÁV V25-001-es pályaszámú mozdonyként. Végül 110 LE-s 1100V-os motorokat kapott. (2*75 LE, Gép- és Vasútfelszerelési Rt., Kistarcsa, 1912)

A Miskolc-Diósgyőri Vasút (MDV) 72-es (eredetileg 62-es) psz.-ú villamosa. Nem teljesen eredeti kivitelű. (Ganz, 1910)

A Szombathelyi Városi Villamosvasút (SZVV) 6-os psz.-ú villamos motorkocsija. (Fővárosi Villamosvasút Főműhely Vállalat Dózsa Főműhelye, 1953)

A Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) 418-as psz.-ú D' típusú villamos motorkocsija. (Schlick, 1897).

Budapest Szent-Lőrinci Helyi Érdekű Villamos Vasút (BLVV) 21-22-es psz.-ú villamos ikermotorkocsija. (A BLVV-nél még szóló kocsik, csak később, a BSZKRT ikresítette őket 1930-ban.) ((2*)2*55 LE, Ganz, 1911).

A BKVT által 1912-ben beszerzett 1080-as pályaszámú V típusú motorkocsit később a BSZKRt átszámozta 1000-re (mert a BKVT-nél 1-ről indult a számozás). Néhány társával együtt egy pár akkumulátorral gerjesztett, lábpedállal kapcsolható elektromágneses sínfékkel szerelték fel. Az acélvázasítást 58-60 között végezték el. (2*75 LE, Ganz, 1912)

A Budapestvidéki Villamos Közúti Vasút (BVKV)-tól megmaradt egyetlen jármű. Eredetileg forgóvázas jármű volt, majd két beálló tengelyűre építették át. Kezdetben 240-es psz.-ú, majd amikor a BHÉV megvásárolta a BVKV-t az erzsébetfalvi vonalra került (a teljes 10db-os széria) és kapott egy 2-es előtagot illetve egy M betűt (M 2240) és M. VI. típusmegjelölést. Később társaival együtt az FVV-hez került, itt kapta meg mai 1625-ös pályaszámát. '55-ben acélvázasították. (2*20 LE nagyjából azonos az F típussal, Schlick, 1897)

A Miskolci Közlekedési Vállalat (MKV) CSM4 (?) típusú "Bengáli" becenevű villamosa. (Debreceni Közlekedési Vállalat Főműhelye, 1972)

A BKV UV 1 típusú villamosa (4*50 LE (4*42), Ganz, 1956)

A BKV 3750-es psz.-ú "Csufi" becenevű prototípus-villamosa. (BKV-Ikarus, 1988)

A BKV G2-es Ganz-Hunslet által gyártott prototípus-metrókocsja. (1983)

A Fővárosi Helyi Érdekű Vasút Községi Vállalat (FHÉV) M. VIII. típusjelű távkapcsolású motorkocsija. A sorozatot előzör a csepeli gyorsvasúthoz rendelték 1951-ben, de a Dunakeszi Vagongyár csak a következő években készítette el.

A BHÉV M. IX. sorozat első példánya. Ezen jármű még házilagosan készült a budafoki műhelyben. Először mint ikerkocsi látott napvilágot (1962), majd 63-ban elkészült hozzá egy pótkocsi. A sorozatgyártást már a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzemi Vállalat végezte 64 és 66 között.

Végül pedig az egyéb kategória:

A BKV 7077-es psz.-ú síncsiszolója. A kocsit a BSZKRt vásárolta 1927-ben. 1958-ban az alváz átalakításával és a négyablakos egységes acélszekrény ráépítésével csúszóköves vízkenésű síncsiszoló járműnek építették át (2*92 LE). (70-es típusjelű, 2*30 LE, eredetileg motoros fedett teherkocsi, Roessemann és Kühnemann, 1927)

A BKV 4379-es psz.-ú sínhálózatmérő kocsija. Eredetileg a Pécsi Villamos Közúti Vasút (PKV) 51-es nyári pótkocsija. 1960-ban a BHÉV P 3155-ös psz.-al vett állományba, majd acélvázasította.1983-ban sínfolytonosság, illetve áramvisszavezetés ellenőrzésére szolgáló, továbbá felsővezetéki mérőkocsinak rendezték be. (Ganz, 1913)

Az MKV M2-es hőseprógépe. (Fővárosi Villamosvasút Főműhely, 1953)

A Fővárosi Autóbusz Üzem (FAÜ) 620-as típusú Ikarus autóbusza. (1958-72 között gyártották a sorozatot 91,5/106kW-os motorral)

A FAÜ két régi Ikarusa.

Oldtimer Audi.

Oldtimer DKW.

Oldtimer Opel.

És a túloldali (használatban lévő) járműtípusok:

A BKV M. X./A típusú motorkocsi egy példánya. A 70-es években indult a 150 db-os sorozat beszerzése. (M. X., illetve a korszerűbb M. X./A)

A BKV (még BSZKRt idejében rendelt) L. VII. típusú villamos mozdonya. Ugyan teherszállításra készült, de személyszállításra alkalmas -- ám nehezen "megmászható" -- kocsiszekrénnyel látták el (32 ülőhely). Beceneve "Tigris" a robosztus harckocsi után. (440 LE, Ganz, 40-es évek)

A BKV HÉV üzletágának Szentendrei telephelyének akkumulátoros tolatómozdonya.

Mivel a leírásokat a Múzeumban időhiányában nem olvastam el, és nem is fotóztam le, ezért a képaláírások utólagos kutatómunka eredményei; tehát előfordulhatnak benne hibák.

Forrás:

A 100 éves budapesti villamosvasút története (1887-1987) A BKV Jubileumi Emlékbizottságának kiadványa Budapest, 1987

A budapesti helyi érdekű vasutak története (1887-1987) A Budapesti Közlekedési Vállalat kiadványa Budapest, 1987

A szentendrei régi kocsiszín területén létesítendő helyi közforgalmú vasuti és városi tömegközlekedési üzemtörténeti gyűjtemény, BKV nyomda, 1991